Az antwerpeni Stef Kamil Carlens, miután 1993-ban kiszállt a dEUS-ból, új vállalkozásba fogott: előbb A Beatband (1993), aztán Moondog Jr (1995), majd végül Zita Swoon (1997) névvel. Ez utóbbival kétszer is járt nálunk, immár „a flamand kultúra nagyköveteként”, ugyanakkor viszonylag ismeretlenül. Pedig lerakott már az asztalra egy tucat korongot, melyek némelyike „csak” valamelyik filmes-táncos kollaborációjuk hangdokumentuma, de a többi a „nagy belga bumm” legtutibb produkciói közül való volt. Az A Band In A Box cíművel például nem tudok betelni.

Ahogy ezzel a Wait For Me-vel sem fogok. Ennek az áll a hátterében, hogy egy antwerpeni szervezet jóvoltából Carlens tavalyelőtt Burkina Fasóba látogatott, ahol összejött a balafonos Mamadou Diabatével és Awa Démé énekesnővel. Mindketten nettó griók (vagyis a zenészek kasztjába születtek), mégpedig abból a hardcore fajtából, akik a falujukban ragadtak, és soha nem próbáltak meg „érvényesülni”, hanem a helyiek életét éneklik meg, a mindennapos szomjúsággal és éhséggel, s hozzá a kilátástalan menekülésvággyal.

Carlenst, aki mindig is kereste a helyét Afrikában, azonnal a mélyére szippantotta Démé nyers éneke és Diabaté elragadtatott balafonjátéka. Ha csupán arról lenne szó, hogy a nyugat-afrikai manding zene példásan belesimul a Zita Swoon Group bizarr hangoltságú rhythm and bluesába, szerintem akkor is odáig lehetnénk, de ez az album jóval több annál. Az a gyanúm, hogy egy olyan projekttel van dolgunk, amely messze túlmutat önmagán. Nemcsak az európai és afrikai zenék összeolvadására kirívó példa, de arra a felkavaró mágiára is, amitől csak les az ember, és ami nagyon ritkán szokott összejönni egy zenekar pályafutásában. Ráadásul a Sababu nálam „az év száma”. (Crammed Discs, 2012, Megjelent: Magyar Narancs)