Ez a varsói falusi banda tizennyolc éve utazik abban, hogy közös hangra találjon a városi és a falusi kultúra, a múlt és a jövő, az archaikus és a modern eszközök, továbbá a keleti és a nyugati világ, illetve a Nap és a Hold ügyes-bajos dolgaiban. Ezek a hívószavak meglehetősen közhelyessé váltak a világzenében, de a Warsaw Village Band anyanyelvi szinten használja őket, ahogy azt fő csapásiránya, a transz megköveteli. Az előző albumukkal északfelé szálltak – rámutatva a szláv, a skandináv és a számi népek közös hagyományaira –, most pedig a Nap nyomába szegődtek, kelettől nyugatnak tartva, és együttműködve indiai, perzsa és (spanyol) galíciai muzsikusokkal. Ez az első dupla CD-jük, és az a legkevesebb, hogy dupla élmény…

Alapból adott az a varázslat, amire népi hangszereikkel (cimbalom, tekerő, „suka” hegedű, keretes dob) és három női énekhanggal képesek, és hozzá az a forma, melyben a motívumok ismétlése és az improvizáció eleve a megemelkedés felé mutat. Ehhez akár „díszítő elemként” is használhatták volna a vendégek adottságait, de abból ritkábban adódik csoda. A Sun Celebration pedig csodás, és többek közt attól az, ahogyan minden porcikáját áthatotta a galíciai Mercedes Peón éneke és dudája, az iráni Kayhan Kalhor (a hegedű őseként tisztelt) kemenchéje, az indiai Ustad Liaquat Ali Khan sarangija és éneke, az indiai Dhoad Gypsies from Rajasthan két tagjának tablája, harmoniuma és éneke, de ha kellett, kéznél volt egy brácsás (Michał Zaborski), egy trombitás (Miłosz Gawryłkiewicz) és egy szkreccselő-kütyüző DJ (Feel-X) is. A szufi zenék mélységes spiritualizmusa olvadt a varsói transzba, Napnál fényesebben. (Jaro Medien, 2017, Megjelent: Magyar Narancs)