Lövésem sincs már, hogy az ifjúság ma mit nyom magába drog gyanánt, én mindenesetre ezzel a lemezzel mámorosodok. Elvétve találkozok ennyire hallucinogén, szentimentális poppal, mint amilyet a Conor O'Brien vezette Villagers játszik. 2008 óta működő zenekarával egyre komplexebb, sokrétegűbb felvételeket készít, sokszor műfajidegen, 6-7 perces időtartammal. Énekel, gitározik, zongorázik, trombitál, rengeteg kütyüt és effektet használ, teljes a hang- és stílusorgia. Egyszerre retró és újító, ilyen 'minden is van benne-zene'.
Bevallom, bármennyire is ismertem és szerettem a régebbi dolgait, először kicsit meginogtam ennek a tíz számnak a hallatán, ugyanis fölöttébb túlcsordulónak véltem az albumot. Majd egyszer csak beszippantott, s azóta a "Lázálom" címe ellenére sem akarok belőle felébredni.

Egy két éves berlini koncert, még korábbi számokkal.