Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

VA - RIOT Vol.1 (Women Fom The Hungarian Wasteland) LP

2023.09.07.

Nem tudom, hogy egy női – azaz ha nem is minden esetben kizárólag nőkből álló, de alapvetően és elsősorban női megközelítésű és vezetésű – punkzenekarokból szerkesztett válogatás például nyugaton elég érdekes és releváns-e még korunkban, de az biztos, hogy itthon mindenképp. A punk ugye kezdetei óta egyfajta reakció a begyöpösödött, kirekesztő, sztereotípiákba ragadt társadalmi berendezkedésre, az épp regnáló hatalmi viszonyokra, így mondhatni az igazi, nyers és odamondogatós, határokat feszegető punkhoz elengedhetetlen táptalaj ez a fajta létkörnyezet. A közérzeti zene nem csak szövegeiben, de zenéjében is hordozza mindezt, persze ne legyünk naivak, az egész punk/underground színtér már rég kiszélesítette magának azokat a formulákat, szisztémákat, amiket évtizedek óta használ, és amiket jól ismerünk, így az adódó kérdés főleg ez lehet: érdekes, releváns és valamit a kornak mondani tudó-e egyáltalán. Visszatérve a felütésre, a női megközelítésű punk a feminista-szexista ellentétpáron túl is üvöltsön persze még mást is, de azért önmagában már ez is elég tág tér, például minap szembesültem a debreceni virágkarnevál szpíkerének szövegelésével, amibe bőven szórt a különböző hazai tánccsoportok felkonfjába otromba csajozó dumákat, de a mélypontot az egyik hat-hét év körüli táncos kislány búcsúztatásával érte el: na, évek múlva majd biztosan bejössz a pasiknak, aztán észbe kapva azzal próbált enyhíteni, persze sok-sok év múlva. Abban a közegben, ahol belefér bármilyen kontextusba hozni egy kislányt pasikkal és szexszel, jöjjenek ezerrel a női punkzenekarok, és lehetőleg ne fogják vissza magukat.

Itt és most szó sincs efféléről: húsba vágó életérzések, szabad szájú és találó beszólások, sok-sok ötlet, karcos és húzós gitárzúzások a jussunk, és bevallom rég esett ennyire jól olyan zenéket hallani, amik nem hagynak elinalni a rögvalóság elől. Sőt, kifejezetten felszabadító érzés, hogy sikerült összerakni egy olyan anyagot, amiben minden a helyén van, és még a lazább grúvokkal operáló zenék is működnek, és ahol az összes bandának olyan erős a karaktere, amitől tovább akarom hallgatni őket. Mivel kölyökkorom óta főleg a zajosabb, bizarrabb, a fősodornál masszívabb zenékre bukok – és hogy témánál maradjunk, többek közt olyan női punk, new wave, noise és ipari bandákon és zenész-költőkön nőttem fel, mint a Slits, a Malaria, a Poison Girls, az L7, a Babes In Toyland, Patti Smith, Siouxsie, Nina Hagen, Lydia Lunch, vagy Thalia Zedek –, nagy örömömre kiderült, hogy egy egész színtér lapul hasonló zenekarokból a média uralt színfalak mögött itthon is. Persze akad azért itt dallamosabb, tempótartó punk rock is, de számottevő a garázdább, matekosabb post-hc, hangsúlyosak a noise-rock hangzások és az üdítően zakatoló dob-basszus menetek, és igen jóízűek az eszelős garázspunk számok (ja, és az énekstílusokat hallva gyanítom, hogy többen példaértékűnek tartják a volt Trotteles Asztalos Ildit). Többszöri áthallgatás után azt kell mondjam, ez a nívó szinte megköveteli, hogy ne szedjem szét bandákra, még úgy sem, hogy egyre-másra bukkannak fel kedvencek, mivel azonban minden körnél más és más, így tényleg hagyjuk.

Ez az album oktatási segédanyagként is alkalmazható lenne mind szociológia, mind pedig pszichológia szakon, mivel a munka dandárja el van végezve: a dalok éles és közeli képet mutatnak rólunk és főleg torzulásainkról, ki-ki válogathat magának egy jó nagy csokorra valót, már persze ha van mersze és affinitásra efféle önismereti munkához. Mert ne tévedjünk meg, messze nem csak az a jó muzsika, ami simogat, támogat és megerősít bennünket mindazokban, amiknek hisszük magunkat, de talán feleslegesen is hozom ezt fel, és mindenki tisztában van a punkkultúra lényegi mozgatóival, ami összességében mégis csak támogató, mégpedig a mélyebben magunkra ébredésben, élethazugságaink felismerésében, és segít kijózanodni a társadalmi szerepekbe oldódás hamis kényelméből. És persze kifejezetten üdítőek az efféle dalzárlatok: „puha a faszod, és a gerinced még puhább”, aztán: „baszdmeg / elköszönt tőlem a nyelvem”, vagy: „neked a megcsalás poliamória / mélytorkozzon téged a halál”.

Riot Vol.1 tizenhat lehengerlő dal hat figyelemre méltó zenekartól, ezek: a Halott Kígyók, a Holnaplányok, a Kultivátor, a Palánta, a Piresian Beach, és a Plüssnapalm. (Trottel Records, 2023)

Rácz Mihály

Évtizedek a zeneiparban. Még a gyerekkort se számíthatjuk le ebből: nem elég, hogy idejekorán rejtett kincsek után kutattam a homályzónában, de el is gondoltam a magasabb és mélyebb vonatkozásokat, amiket gyakran meg is fogalmaztam. Tinédzserként már nem csupán a magam számára, így lettem zenei újságíró. Később kiadóknál és lemezterjesztőknél is melóztam, többek közt kiadványmenedzserként. Közben saját underground zenei fanzint szerkesztettem, körülbelül ezeregyszáz rádióműsort raktam össze, valamint koncerteket és tehetségkutatót szerveztem.
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2024
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram