A Trotteltől sok minden elvárható, de a statikusság, a változatlan hangzásokba ragadás semmiképpen. A nyolcvanas évekbeli kezdetek óta nem csak a zeneiség, de a tagság is többször átrendeződött, gyakorlatilag Rupaszov Tamás az egyetlen állandó a képletben, így az, hogy különböző beállítottságú és zenei elképzelésekkel rendelkező társak szegődtek partnerül, a folyamatos megújulást is tovább generálta. A huszonegyedik században eleve egyre messzebb sodródtak a rockandrolltól, még úgy is, hogy már egészen korán nagyon komplex, a punkban csak kevesek által bevállalt ütemképletekkel és gyakori váltásokkal teli, szinte progrockra hajazó nagylélegzetű dalokban utaztak. Épp tízéves a mostanit megelőző sorlemezük, az Embryo, ami bár jelentős elektronikus rétegezettségével tüntetett, mégis besorolható volt a pszichedelikus rockcsapásba, nem úgy ez a mostani, ami Trottel a Talayapa project névre és címre hallgat.

De még ez sem egészen igaz, mert a masszív basszusmenetek, amik eleve Tamás főszerepe révén mindig is a Trottel gerincvelejét adták, most is alkalmasak lennének egészen másféle, akár gitár-centrikus zenéhez is. Persze jelentősen más az irány és a megvalósulás, simán lehetne akár Tackheadet is keverni belőle, ha még több dubot raknának bele, szóval ez inkább egy eszelős funk-trip, de úgy, hogy benne van a nyolcvanas évek acid, post-punk és ipari hangvétele, dub-szaggatások, némi folk, a Trottel egész életművét átlengő pszichedelikus folyamatzenék színe-java, és megannyi apróság. És nem csak zeneileg, de hangzásban is, amik egészen naprakésszé teszik. Oké, ez már nyilván nem az, amit a rock és punk puristák elbírnak, ám a Trottel nem csak kiadóként, de zenekarként is főleg azokat az embereket szólította meg, akik “érdekes zenékre kíváncsiak”.

Minden meghallgatással egyre jobb ez a lemez, felütésként még a szálazgatással voltam elfoglalva, és kerestem benne a helyem, azóta teljesen összeállt a kép, és nagyon remélem, hogy ez a projekt most ebben a felállásban további albumokat készítő zenekarrá szilárdul. Szövegeiben jellemzően minimalista, közérzetlemezként is aposztrofálhatjuk, gyakorlatilag az életünkbe tolakodó és ott szatírkodó nemkívánatos erők hatásmechanizmusa van kitárgyalva.

A Talayapa projekt duónak indult, de már trióban tevékenykedik, a lemez is ebben a felállásban készült: Rupaszov Tamás (basszus, ének), Orosz Csaba (dobok, elektronika), Kardos Rita (szaxofon, ének) – a két tapasztalt muzsikus egyébként már több korábbi Trottel lemezen is játszott. Érdekesség, hogy az album fizikailag kizárólag vinyl LP formátumban jelent meg, természetesen digitálisan felkerült a fontos streaming felületekre.

A Trottel mesél a lemezkészítésről:

A teljes album: