Azért azt nem gondoltam volna, hogy vénségemre egy fúziós flamencoalbum lesz a kedvencem… Kerülgettem is eleget, mielőtt belekóstoltam. Aztán meg csak lestem.

Tori Sparks Tennesseeben született 1983-ban, és az első négy albumán folkos-rockos bluest énekelt, míg Barcelonába nem költözött 2011-ben. Ott kattant rá a flamencóra, s jött össze a Calamento nevű trióval. Az a társaság mindig is arról volt híres, hogy belefért a rock, a dzsessz és mindenféle etnikus zene, már csak egy karcos hangú bluesénekesnő kellett a palettájukra. És viszont.

Előbb Tori régebbi számait mosták át a flamenco szűrőjén, aztán újak is születtek, de ami a lényeg, olyan feldolgozásokat készítettek, hogy rögtön el kelljen ájulni. Leonard Cohent, Eric Satie-t, Roy Orbisont, tradicionális spanyol és mexikói dalokat, nagyon sok merészséggel, személyességgel, és még annál is több invencióval.

Szóval, ez egy „kívánatos” lemez, sőt egészen rendkívüli. Egyszerre folk, rock, blues és flamenco, valami furcsa és ellenállhatatlan szövedék. Ez is, az is, ahogy még soha. Elmulaszthatatlan felfedeznivaló!
(Glass Mountain Records, 2015)
Megjelent: Magyar Narancs