Ezer láthatalan dolog címmel jött ki a nyár elején a brazil énekes-dalszerző, Tim Bernardes második szólólemeze. O Terno nevű "tropicalia-indie" triójával régóta a brazil zenei színtér elismert alakja, latin Grammy-díjra is jelölték.
Korábbi együttműködéseinek sorából - Fleet Foxes, David Byrne, Devendra Banhart - is egyértelmű, hogy nem csupán a szambában és a bossa novában járatos langaléta, retro-fizimiskájú, Lennon-forma hősünk. Bernardes legalább annyira otthonosan mozog a kortárs indie-folkban, mint a 60-70-es évek tipikus brazil lemezeinek nagyzenekari hangszerelésében. A nagy elődök előtti tiszteletkörök, az egyszerű és őszinte, "romantikus-szkeptikus" szerelmes dalok mellett jócskán találunk messzebbre merészkedő, misztikus hangulatokat is. Néha kifejezetten fenséges, ahogy a mézédes orgánumú, pszichedelikus poézis a kvázi természetfeletti zeneiséggel párosul.
Szóval Bernardes szerint "nem csak az van, ami van", de azért toldjuk meg ezt a metafizikai summázatot némi kiegészítéssel: “Egész életemben nagyon praktikus, objektív szemléletű voltam, sosem torpantam meg, hogy mélyebben elgondolkodjak a spiritualitásról. Egy stresszes életszakaszomat követően azonban eltelítődtem a racionális gondolatokkal, és azt éreztem, hogy igen, itt van az értelmem, de valahogy én az elmémen túl vagyok. Ez a tudatosság-sokk arra vitt, hogy belemélyedjek a dolgok értelmébe. Így vált végül az ön-fejlesztésem részévé a zeném."