Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

The Garifuna Women's Project: Umulali

A múlt év elévülhetetlen világzenei csodái közt dobogós helye volt a belize-i Andy Palacio és a Garifuna kollektíva Wátina című albumának. Annak idején beszámoltunk róla, most csak dióhéjban: azoknak a nyugat-afrikai rabszolgáknak a zenei tradíciója, akiket a spanyolok hurcoltak a karib-tengeri Szent Vincent-szigetre, s akik aztán az őslakókkal vegyülve szétszóródtak a partvidéken. Abban, hogy a Garifuna-énekek a nyugat-afrikai, a latin és a karibi tánczene páratlanul bódító elegyeként hassanak, Palacio és zenésztársai mellett kirívó szerepe volt a katalán származású, de már Belize-ben született Ivan Duran producernek, aki kiváló ízléssel "aktualizálta" az ősi dalokat - megőrizve a spiritualitásukat, és megtoldva annyi gitáros hangszereléssel és lendülettel, ami a globális sikerhez kell.

Az pedig nem is maradt el. A Wátina tavaly WOMEX- és BBC 3-nagydíjat kapott, s az európai világzenei rádiósok éves listáján a második helyen végzett. Ezen a nyáron alighanem a nemzetközi koncertszíntéren is aratott volna, de másként volt megírva: 2008. január 18-án a negyvennyolc éves Palacióval hirtelen végzett egy szívroham. Így annak az albumnak a megjelenését sem érhette meg, amelyből Duran mellett ugyancsak kivette a részét - jóllehet nem az ő, hanem a Garifuna-énekesnők hangjára épül.

"Énekesnőnek" lenni persze mást jelent abban a világban, mint nálunk. Nem "munka", nem "művészet", inkább a keserves mindennapi élet, pontosabban: a Garifuna-nők sorsának a párlata. Nem muszáj érteni a dalok szövegét, Sofia Blanco hangjából elég pár másodperc, hogy beleremegjünk. Hátborzongató mélység.

Ivan Duran tíz évig gyűjtötte ezeket a hangokat és történeteket - a sötétebbeket: szegénységről, hurrikánról, tengeren rekedt halászokról, gyilkosságról, prostitúcióról -, aztán felépített hozzájuk egy kis stúdiót. És most itt van ez az album. Félreértés ne essék: nincs benne semmi túlexponált dramatizálás. Fájdalom és öröm, bizony, együtt - az Umalali olyan lemez, amit bármikor nagyon jó hallgatni. Mint a legjobb reggae. Csak még egy kis blues és rock is. (Cumbancha/IndieGo, 2008, Megjelent: Magyar Narancs)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2023
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram