A The Breath a Manchesterben élő ír énekesnő/fuvolista, Ríoghnach Connolly és a The Cinematic Orchestrában is zenélő angol gitáros, Stuart McCallum bandája, ami akusztikus verziójában néha tényleg csak duó, de teljes, és a második lemezükön is hallható megszólalásában a zongorista John Ellis, a basszusgitáros Sam Vickery, és a dobos Luke Flowers is a része. Hívhatjuk a The Breath-t alt-folknak vagy bármi másnak, mert erősen átitatja a népzenei hatás, de semmiféle zsánermegnevezéssel nem csíphető igazán nyakon ez a szabadon szárnyaló, megkomponálásban mégis tudatos muzsika. Ezt a szintet csak olyan közösen megélt alkotói kémiával érhették el, amihez lelkileg mindenképpen ki kellett tárulkozzanak egymás felé. Úgy is fogalmaznak, hogy nem volt értelme a kártyákat a mellkasukhoz szorítani és különböző énjeiket elrejteni egymás elől.

Míg a Carry Your Kin című 2016-os debütálás évekig csiszolódott, addig a Let The Cards Fall dalai organikusabban születtek, a teljes anyagot két helyi koncert alkalmával írták, a zenei témák és a szavak is keresetlenül buktak ki, és ez végül egy lágyabb, szellősebb struktúrához vezetett. A The Breath lényege és esszenciája már messze nem folk, jazz vagy pop körüli zsonglőrködés, éppen hogy a mindezektől való elszakadás, hogy aztán a dalok jóval fontosabb minőségeket és hangulatokat fogalmazzanak meg és kísérjenek le. Nem biztos, hogy végső soron választani kéne a két lemez közül, de azért mégis: a Let The Cards Fall bizonyosan ott van nálam minden idők legjobb albumai közt.