Amikor ott a friss tartalom, a dög, az ízek kavalkádja, rögtön tudjuk, hogy jó helyen és időben járunk, ilyesféle például a Tárkány Trió első albuma, az A cimbalomprímás (Fonó, 2022). Talán nem is gondolnánk, de ez az első minden tekintetben, ízig-vérig magyar népi cimbalomzene, ami nem csak – mint korábban – részleteket, töredékeket vett alapul: „A gyűjtők általában csak pár dallam erejéig, mint egy érdekességet villantják föl a szóló cimbalmot. Ez a pár dallam gyakran ugyan az a pár dallam, ill. többségük a gyűjtések idején éppen divatozó legújabb, polgárias táncok köréből kerül ki, és a számunkra kedvesebb régebbi korok veretes melódiái elmaradnak. A Tárkány Triót azzal a szándékkal hoztam létre, hogy megszülessen az első zenekar, amely az eredeti magyar népi cimbalomzenét bemutatja, a cimbalomprímás hagyományt folytatja. Bármilyen furcsán hangzik, ilyen még nem volt, és máig ez az egyetlen zenekar, amely ezzel foglalkozik.” – írja Tárkány-Kovács Bálint a CD füzetében, és mi nagyon örülhetünk: a belefektetett munka minden pillanata megtérülni látszik. Nem is véletlenül húztam olyan hosszan az időt az elején, ebben az albumban nagyon jól lekövethetők a fenti folyamatok, és a gondosan szerkesztett arányok. A lendület példás, ott a húzás mindvégig, de azért túl sem tolták, hiszen mégsem mehet a nagy vehemencia a kimunkáltság rovására, a közös vérmérsékleti együttható úgyis kitölti a kanyarokat, réseket, kapcsolódásokat. A klasszikus dallamok (mennyire imádom például a somogyi fekete kányásat!) ezzel az előadásmóddal egyszerre idéznek emlékeket és hoznak képbe új megoldásokat. Némelyik például simán elmenne filmzeneként – pergett is közben a belső mozi.

Fekete Márton brácsás és Molnár Péter bőgős ritmusszekciójának lüktetése egyszerre nyújt szilárd alapot és húz magával, Tárkány-Kovács Bálint cimbalomprímás élen kalandozása pedig nem érződik egoista egyénieskedésnek, úgyhogy minden vonatkozásban működik az életadó kohézió. Ebből legyen még pár kör.