A hagyományos folkhoz szorosan kötődik Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza saját népzenéje, a Mikor megyek hazafelé . Előszeretettel improvizálnak, azaz nagy kedvvel kószálnak ide-oda, miközben azért a leghatározottabban a népzene (moldvai és székelyföldi dallamok) környékén köröznek. Egyszerűségre törekvő, letisztult a hangzás, az akusztikus duó a Fábri Géza megszólaltatta kobozra (ő énekel is) és Dongó fúvósaira (furulya, duda, szaxofon) épül kizárólag. Az instrumentális és vokális darabokban saját elképzeléseik éppúgy érvényesek, mint a hagyományos parasztzenei formák tiszteletben tartása. Ebben a muzsikában pont az egymásra rímeltetés megnyugtatóan homogén összképe a lényeg: a hozzákomponált menetek és dallamok hézagmentesen szervülnek a nagy egészbe, így az album boldogítóan egységes felépítményét nincs is értelme szétszálazni semmiféle további okoskodás kedvéért.

Itt teszünk egy rövid kitérőt: a népzene körei többszörösen meg lettek futva hagyományőrzésileg az elmúlt évtizedekben, minden szépen le van fektetve tudományosan éppúgy, mint kulturálisan, így óriási kapufa a még manapság is napirenden lévő féltése. Már csak azért is, mert akkor is rendben vagyunk, amikor ilyen avatott muzsikusok nyúlnak hozzá nagy-nagy szeretettel, de még a poposabb körökkel sincs baj, hiszen a kultúrkincsek egyik fő sajátsága, hogy szabad bátran hozzájuk nyúlni, és érdemes is belőlük meríteni, ettől a bázisalap cseppet sem sérül. Amikor a népzene nem poros múzeumi objektumként, hanem új jelentéstartalmakkal felruházva kerül elénk, akkor derül ki igazán, hogy a ma emberének is képes érzésbeli és gondolati sommázatokat érvényesen megfogalmazni.

Dongó és Fábri lemeze ugyan játszi könnyedséggel dekódolható, de éppen letisztultsága, mértéktartósága és kulturális beágyazottságai révén a popzenét és a harsány megnyilvánulásokat is szerencsésen elkerüli. Választott útjáról jottányit sem tér el, sem zeneiségben, sem hangzásban, mégsem érezni szűknek a bejárt mezsgyét. Kifejezetten erőadó támasz ez a muzsika, barátságos bensősége egészen közel hozza érzelmileg. Van egy klasszikus veszélye is, ami egyébként is sajátja az ehhez hasonló puritán, szívhez szóló muzsikáknak: pont ezen sajátosságai miatt nehéz utána már bármi egyebet hallgatni. Tán nem is kell, ha valami a belső csendnek meg bír ágyazni, annak elégnek kell lennie egy időre.
(Fonó, 2021)