Kezdjük a száraz tényekkel: Szabó Sándor gitárművész, zeneszerző, zenekutató, hangmérnök, zeneesztéta. Hangszerei: 6, 8, 10, 12 és 16 húros gitár, guzheng. Az improvizáció nagymestere. A Nemzetközi Akusztikus Gitárfesztivál szervezője. Kobza Vajk úd (arab lant) művész, zeneszerző, grafikus. Hangszerei: úd, kithara, saz, pszaltérium és koboz. A kortárs orientális- és a régi korok zenéjének művelője.

Az a fajta fúziós zene, amit a két muzsikus felvállalt, némileg külön világnak tekinthető a modern zene palettáján, nem igazán sorolható be könnyen sehová, és nem is az a célja, hogy trendek része legyen. Erőteljes szellemi gondolatok, tiszta forrásokból merítés, és a közös nevezőre hozás új szintjeinek megtalálása jön át már az első ismerkedéskor is – ami persze nem elég, ez a zene tényleg egy másik, magasabb minőséget képvisel popformákhoz szokott zenehallgatási korszakunkban, így most itt a lehetőség, hogy eddigi két közös albumukkal tovább tágítsuk és mélyítsük befogadói érzékenységünket.

Kobza Vajk impressziója a Ró (Szerzői, 2020) című első közös lemezhez: „Ez a lemez két lélek egyazon idő-észlelése. A külső valóságból befelé haladva lépteink nyomán időből épültek a falak, melyekre jeleket róttunk. Lélekhajóval a tudomás végtelen óceánján átevezve partot értünk. Szikra gyúlt. Meghajoltunk az észlelés kapui előtt, melyek kinyíltak és mi át mertünk lépni az ismeretlenbe. Ennek az utazásnak a lenyomata ez a zene. Világolás az időkön túlról.”

A Rejtek (Szerzői, 2021) című második közös album kísérőszövegét Toót-Holló Tamás (író, irodalomtörténész, az MTA irodalomtudomány kandidátusa) jegyzi, ebből egy részlet: „Számunkra ismeretlen, de a nomád civilizációk ősidejében egymás társaságában bátran megforduló s netán megszólaló hangszerekkel dolgoznak. S olyan zenei összhangzatokat, összecsendüléseket alkotnak, amelyek eddig a médián keresztül magunkévá tehető világon megismerhető tudás szerint egymás társául soha nem szegődtek. De létezésük alapja az, hogy egymással nagyon is megférnek. Ahogy a ku-cseng és az úd, ugyanúgy a pszaltérium és a baglama is. A népek barátsága lehet a húrok barátsága is.”

Kobza Vajk tavaly kihozta még Illanás (Szerzői, 2020) című szólólemezét is: „Az ember zörgő malomkerekek táncát járja. Pedig csak egy villanás lenne világunkat megigazulva itt hagyni. Most kőemberek virrasztanak. Minden más illanás.”

A számos közreműködővel (Bakai Márton – hegedű, Bolya Bors – klarinét, Kobza Vajk – úd, Major Balázs – udu, ütőhangszerek, Murányi Norbert – perzsa szantúr, Pengő Csaba – nagybőgő, Szabó Sándor – ambiens atmoszféra) készült lemez éppúgy megközelíthető a világzene, mint a keleti- és kísérletező zenék irányából, de a lényeg: tudatemelő kilépés a hétköznapok prózai nyűgeiből.