A lemez alcíme: Népzene Székelyföldről és a Felső-Maros mentéről, és míg számos folk albumnál a különböző tájegységek közös nevezőre hozásának örülhettünk, Szabó Dániel cimbalmos székelyföldi tablója meglepő módon sokszínűségével tüntet. Vonószene itt is persze a fősodor, telített, érett, törzs-vastag hangzással, ami úgy domborít ki hangszeres meneteket, szólisztikus részeket, hogy az a nagy egészet tovább erősíti. Ez jól lekövethető például a Verbunk variációkban, ráadásul nem is igen hallottam még verbunkot ilyen svunggal megszólalni.