Egy október végi klipajánlóban mutattunk be két számot a most megjelent Springtime nagylemez előzeteseként. (Mint kiderült ezek lettek az album nyitószámai, és öt új nótával egészült ki 46 percessé a teljes anyag.)
"A Springtime egy friss ausztrál trió, tulajdonképpen egy supergroup: az énekes-gitáros Gareth Liddiard (The Drones/ Tropical Fuck Storm), a dobos Jim White (Dirty Three/Xylouris White) és a zongorista Chris Abrahams (The Necks) mind tisztes, avantgárd mezsgyéjű zenei múlttal bíró figurák."
Akkor az előd- és testvérzenekarokat is sorra vettük röviden, így most csupán egy gondolat kívánkozik ide.
Eszembe jut ugyanis egy másik, hasonló energiájú idei "Covidos lemez" (lásd alább), a Nick Cave és Warren Ellis által közösen jegyzett CarnAge (kb. "a mészárlás kora"). Ők ugyebár szintén ausztrál származásúak, sőt, Ellis és Jim White együtt is zenélnek a Dirty Three-ben. Nos, ha azt a lemezt az egekbe dícsérte a sajtó, átlag 91%-ot kapott, akkor ez minimum Grammy-t érdemelne.
Szóval lehet úgy tálalni, hogy a Springtime egy finoman kísérletező, szofisztikáltan viharos rockzene jazzes-imprós behatásokkal, s néhol akár szívszaggatóan dalolós részekkel, de összességében mégis azzal jönnék, hogy kevés odasózóbb muzsikát hallottam idén.

A két klipre vissza lehet keresni, most képek nélkül a kedvencem, ami gyönyőrűen hozza ezt az egész Covidos "sziget-érzést". Beajánlom idénre Sziget-himnusznak.

The Island

When we got back to the island
With it's pinched brown faces
We felt so ill at ease
What does quarantine mean
When you can't get home?
And why do I ask you
When I know you do not know?

In the bars of the island
Men have hands like mine
And stomachs about as dead as fishes eyes
On the streets all the women
Hide behind their fly screens
You can't make out their faces
And they know you can't see
There's a graveyard that's waiting
Just outside of time
And a church house to flesh out
The skeleton of your mind

We got back to the island
With it's pinched down faces
We felt so ill at ease
Back to the island
With it's turned down faces
We felt so ill at ease

+ egy tartalmas interjú: