Nem tudom a lemez címében szereplő utalás, miszerint az eljövendő jazz színe a fekete, mennyire válik be, mindenesetre részemről elég sok fehér muzsikus által kreált jazzt hallok jövőbe mutatónak. (Pont ennek a bandának, az angliai Sons of Kemetnek a fekete szaxofonosa, Shabaka Hutchings lépett fel még 2017-ben a pesti Opus Jazz Clubban az ausztriai Shake Stew nevű zenekarral. Lehengerlő buli volt, de rá két évre az osztrákok Shabaka nélkül is hozták ugyanazt a szintet, "euro-beates" katarzist a koncert elejétől a végéig.)
Persze ez a lényegen nem változtat, a Sons of Kemet, a szaxofonos másik két zenekarával (The Comet is Coming, Shabaka and the Ancestors) egyetemben, a mostani jazz egyik igen felkapott, mondhatni menő formációja. Úgy csinálnak viszonylag könnyen befogadható, néha már táncos-groove-os, többszázezres Youtube-nézettséggel bíró zenét, hogy közben nem veszítik el a kollektív elnyomás ellen felszólaló üzenetüket és frissességüket. Az alapból instrumentális felállású kvartett több számban is vendégénekesekkel, rapparekkel működik együtt, az olyan kísérletibb zenei irányokból érkező amerikai figurák, mint Moor Mother, vagy Angel Bat David szintén emelik a coolsági mutatót.
Egy kommentben "panaszkodott" valaki, hogy már "egészségtelen mennyiségben" hallgatta ronggyá ezt a lemezt. Szó, ami szó, a jazz területéről nekem is ez az album indult el idén legtöbbször a Spotin.