Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Söndörgő: Tamburocket

Az európai világzenei rádióslista második helyével a Söndörgő büszkélkedhet, holott korántsem rádióbarát terjedelmű felvételek sorakoznak az albumán. De a nyomtatott szaksajtó is beindult rögtön: a Songlines „Európa egyik legizgalmasabb zenekaraként” méltatta ötcsillagos kritikájában.

És ami a lényeg: igaza van. Két hete láttam a Söndörgőt utoljára, és bizony padlót fogtam. Azt éreztem a koncertjükön, hogy ezúttal nemhogy továbbléptek, de egyenesen belőtték a csúcsot – a balkáni zenék népszerűségétől és a kínálkozó rakétás metaforától függetlenül. Ilyenkor nem könnyű érvényes szavakat találni, de némely konklúzió nem hagyható parlagon.

Például, hogy miközben tökéletesen azonosulnak a – családilag is elválaszthatatlan – Vujicsics együttestől tanult mintákkal, pontosan tudják, hogy mit kíván a saját hangjuk és mit a dél­szláv zenei hagyomány. Könnyedén és zsigeri módon formálják a képükre, bármiféle erőltetettség vagy agyalás nélkül. És hát olyan odaadással tolják, mintha a minap kezdték volna, nem tizenkilenc évvel ezelőtt. Ahogy az is rögtön átjön, hogy ami a fejükben vagy a lelkükben van, azt simán kirázzák az ujjukból, egyszóval tetőtől talpig egységben az erő. És ha már erő, akkor az is döntő, hogy úgy tudják hangosítani a tamburáikat, ahogyan… Tessék csak a lemezborítóra pillantani: akár a legelszántabb rockzenekar.

De azért gyorsan hozzáfűzöm: a Tamburocketben jóval több a visszafogottság, mint amikor koncerten „zúz” a zenekar. Mint tudjuk, ez egészen más műfaj, úgyhogy félre innen, csalódottság, most a finomságokra kell figyelnünk! Az intimitásra (Evo Srcu), a dinamikai és tempóváltásokra (Majka Kceru), a (dudáról tamburára) hangszerelésekre (Srpski Madjarik) és a virtuozitásra, zsinórban. Vagy arra az irgalmatlan mélységre és emelkedettségre, amit a macedón darabokkal (Hulusination, Hulusi) művelnek az urak. Ezt tényleg csak a legnagyobbak tudják, és ez a legkevesebb. A Söndörgő tamburamuzsikája nem ritka, hanem egészen egyedülálló a Balkán és Európa zenéjében. (Riverboat Records, 2014, Megjelent: Magyar Narancs)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2023
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram