A Lukas Kranzelbinder nagybőgős vezette osztrák jazzbanda 2016-ban alakult, a mostani Heat című albumuk már az ötödik a sorban. A héttagú formáció (három fúvós plusz két bőgős és két dobos felállással) tavaly megnyerte a rangos Deutscher Jazzpreis-t a 'Legjobb Nemzetközi Zenekar' kategóriában.
A budapesti Opus Jazz Clubban évek óta folyó osztrák 'J(A)ZZ'-sorozat keretében kétszer is felléptek, először még 2017-ben a Sons of Kemetes Shabaka Hutchings közreműködésével, majd 2019 novemberében. Utóbbi koncertjüket az Opus-os kilenc évem Top 10 fellépései közé sorolom.
Zenéjüket tömören afrobeatnek nevezik, de rögtön hozzáteszem: az övék egy európai változat, sok-sok mai jazzes és nem jazzes elemmel, tehát a múltidézés nem igazán játszik. Az új lemezen a szokásos transzos, eufórikus hangulatok mellett még hangsúlyosabbak a hagyományos afrobeattől már egészen elrugaszkodó motívumok. Tőlem aztán persze lehet afrobeat vagy euroheat, a lényeg, hogy itt egészen közel hozzánk született meg a jazzben valami különleges, újszerű együttállás.

Az alábbi videók pont a Shake Stew nyugisabb oldalát mutatják, csak szólok, hogy ez még csupán a takarékláng.

Vajon mi járhatott a csapat fejében, amikor az évek óta fellépőruhaként működő méhecske-göncüket megálmodták? Szorgosak, szúrósak vagy megtermékenyítők vagyunk? (A sárga a legfeltűnőbb egy fekete háttér előtt, ezért is használják figyelmeztetéseknél ezt a színkombinációt.) A méz révén áttételesen utalhat akár a Nap-erőkre is (lásd Heat), mindenesetre a zenekari ténykedés végeredménye is elég fincsi.