Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Saz’iso: At Least Wave Your Handkerchief at Me

A dél-albániai polifonikus a cappella énekhagyomány hangszeres változata, a saze a múlt század elején alakult ki. Abban az időben költöztek a népek a falvakból a városokba, ahol az új körülményekhez igazították hagyományai­kat. Kár, hogy Albániában meglehetősen fejletlen volt a lemezipar, így csak olyan felvételek őrzik a saze emlékét, amiket külföldi zenekutatók készítettek. És hát elég kevés van ebből.

Ezt a muzsikát nem ismerte még a legendás producer, Joe Boyd sem – ő az, akinek sokat köszönhet a Pink Floyd és a Muzsikás, és aki egyike volt azon lemezkiadóknak, akiknek a szavazatán múlott, hogy ma világzenének nevezzük a világzenét –, míg egy tiranai születésnapi partin rá nem csodálkozott három évvel ezelőtt. De akkor egyből körvonalazódni kezdett benne egy sazealbum, jóllehet 2000-ben kiszállt a le­mez­iparból. Joe valami hasonlót érzett, mint Ry Cooder a kubai Buena Vista Social Club kapcsán: azt, hogy ez a zene nem igényel modernizálást; hogy ma éppen olyan érvényes az eredeti formájában, mint száz évvel ezelőtt.

Már csak előadókat, stúdiót, támogatókat és lemezkiadót kellett találnia…

Az énekes Donika Pecallarit és a hegedűs Aurel Qirjót ismerte egy BBC-felvételről, rájuk alapozhatott. Noha Quirjo a kilencvenes évektől Londonban él, pontosan tudta, hogy kire számíthatnak Korçában. Így került képbe a klarinétos Telando Feto, a lantos Agron Murat és az ütős Agron Nasi. Az Athénban élő Donika Pecallari azt az Adrianna Thanou énekest hívta, aki ugyancsak hozott magával egy énekest, Robert Tralót. Már csak a tiranai furulyást, Pëllumb Metát kellett leakasztaniuk, és megvolt a zenekar.

Szponzort is találtak: százhetvenet. A hangmérnöki teendőket Jerry Boys vállalta (ő jegyzi a Buena Vista Social Club album hangját is), és kiadóra sem kellett vadászni, azonnal kötélnek állt a (négyszeres WOMEX-díjas) Glitterbeat Records.

Beindultak a koncertek is.

És közben kijött az album, úgyhogy végre nyakig merülhetünk a saze vegytiszta keserűségébe. Ez nem csalás, nem ámítás, ez az albán blues. (Glitterbeat Records, 2017, Megjelent: Magyar Narancs)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2024
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram