Sanda Weigl az ötvenes években született Bukarestben, ahol az utcán éneklő romák dalain nőtt fel. Az úgy volt, hogy amikor a házukkal szemközti rendőrségre bevittek egy romát, odasereglett a családja, és addig énekelt, amíg ki nem engedték. Sanda amúgy nem cigány, hanem zsidó családba született, de ez is elég volt ahhoz, hogy odébb kelljen állniuk 1961-ben. Berlin keleti felébe költöztek, ahol Sanda nagynénje (és Bertolt Brecht özvegye), Helene Weigel élt. Aztán hamarosan felemelkedett a berlini fal.

Szóval Sanda Kelet-Berlinben töltötte az ifjúságát, ott szívta magába a Brecht- és Weill-dalok, majd a rockzene szabadságának a levegőjét – amíg le nem csukták két és fél évre, amikor is az orosz tankok prágai inváziója ellen tiltakozott. Kelet-Berlinből ezután Nyugat-Berlinbe vezetett az útja, ahol a Schiller Színháznál kapott munkát és férjet, a híres színész-rendezőt, Klaus Pohlt. Dolgoztak Robert Wilsonnal is, akinek a segítségével New Yorkba telepedtek 1991-ben. Az ottani avantgárdra akkor éppen nagy befolyással volt a kelet-európai zsidó és cigány zene, úgyhogy Sanda hamar megtalálta a helyét – első lemezén, a Gypsy Killeren többek közt Anthony Coleman és Marc Ribot kísérte. A 2012-es Gypsy In a Tree pedig a New York-i underground sokat látott japán zenészeivel készült. Zongora, bőgő, gitár, dob, klarinét, tuba, lényegében egy dzsesszzenekar. De úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy japán dzsesszzenészek játsszák a tradicionális román cigánydalokat. Az isten sem érti, hogy van ez, de jól hallhatóan: tökéletesen... (Oriente Musik, 2012, Megjelent: Magyar Narancs)