Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Salif Keita: M"Bemba

Ha Malit nézzük, most épp a sivatagi blues a trendi, de tudunk olyan nevet is, mely már több mint negyven éve topon van. Rendkívüli sors és rendkívüli életmű – Salif Keita.

„Én azért születtem, hogy zavart keltsek” – mondta a Narancsnak 2000 nyarán. És valóban: a Manding Birodalmat alapító Szundjata Keita nemesi leszármazottjaként a kasztrendszerrel dacolva az énekesek hivatását választotta, amiért száműzte a családja. Ráadásul albínónak született, ami ugyancsak számkivetettséggel járt, hiszen a hiedelmek szerint egy albínó „rontást hozhatott” a törzsére. Így indult Salif életútja, Bamakóba vándorolva így lett a Le Super Rail Band du Bamako és a Les Ambassadeurs szólóénekese, mielőtt 1980-ban Párizsba települt. Ott futott be, ott aztán 1987 és ’99 között egymást érték a lemezei (Soró, Kö-Yan, Amen, Folon… The Past, Sosie, Papa), s bár ezek elektronikus felhangja mára sokat veszített az érvényességéből, a sikerükben számos nyugat-afrikai zenekar megkapaszkodhatott. Aztán megint fordult a világ – egy afrikai lemezen ma már a kutyának sem kellenek szintik, programok és kütyük; mondhatni egy újabb „neotradicionális” mozgalom vette kezdetét, akár a nemzeti függetlenség kivívása után. Keita három évvel ezelőtti korongján, a Moffoun már jól érződött ez a régi-új szél, melynek a nyoma most tovább mélyült.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ezen az albumán a hardcore mali folk lenne a fő csapás; a villanygitárok éppúgy megférnek rajta, mint a martinique-i gyökerű Mino Cinelu ütőkészlete. Arról van inkább szó, hogy olyan zenét hallhatunk, melynek zömmel tradicionális hangszerei (ngoni, tama, kora, lopótök) azon a nyelven szólalnak meg, amely időtlennek tűnik: bennük rejlik a mali zene emlékezete, miközben súlyosan frissek és szuverének is Keita szerzeményei. A társaság fantasztikus, vele tartott Kante Manfila, Djelly Moussa Kouyaté, Mama Sissoko, Toumani Diabate és Hadja Kouyaté, Keita hangja szokás szerint kinyilatkoztatás erejű, szóval ezzel a koronggal nem nagyon lehet ráfaragni: a balladák és a táncdalok, a légies szárnyalások és a hátborzongató mélyfúrások hívei egyaránt megkapják a magukét. (Universal, 2005, Megjelent: Magyar Narancs)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 

© Check&Choice 2021 - 
2022
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram