Ha Malit nézzük, most épp a sivatagi blues a trendi, de tudunk olyan nevet is, mely már több mint negyven éve topon van. Rendkívüli sors és rendkívüli életmű – Salif Keita.

„Én azért születtem, hogy zavart keltsek” – mondta a Narancsnak 2000 nyarán. És valóban: a Manding Birodalmat alapító Szundjata Keita nemesi leszármazottjaként a kasztrendszerrel dacolva az énekesek hivatását választotta, amiért száműzte a családja. Ráadásul albínónak született, ami ugyancsak számkivetettséggel járt, hiszen a hiedelmek szerint egy albínó „rontást hozhatott” a törzsére. Így indult Salif életútja, Bamakóba vándorolva így lett a Le Super Rail Band du Bamako és a Les Ambassadeurs szólóénekese, mielőtt 1980-ban Párizsba települt. Ott futott be, ott aztán 1987 és ’99 között egymást érték a lemezei (Soró, Kö-Yan, Amen, Folon… The Past, Sosie, Papa), s bár ezek elektronikus felhangja mára sokat veszített az érvényességéből, a sikerükben számos nyugat-afrikai zenekar megkapaszkodhatott. Aztán megint fordult a világ – egy afrikai lemezen ma már a kutyának sem kellenek szintik, programok és kütyük; mondhatni egy újabb „neotradicionális” mozgalom vette kezdetét, akár a nemzeti függetlenség kivívása után. Keita három évvel ezelőtti korongján, a Moffoun már jól érződött ez a régi-új szél, melynek a nyoma most tovább mélyült.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ezen az albumán a hardcore mali folk lenne a fő csapás; a villanygitárok éppúgy megférnek rajta, mint a martinique-i gyökerű Mino Cinelu ütőkészlete. Arról van inkább szó, hogy olyan zenét hallhatunk, melynek zömmel tradicionális hangszerei (ngoni, tama, kora, lopótök) azon a nyelven szólalnak meg, amely időtlennek tűnik: bennük rejlik a mali zene emlékezete, miközben súlyosan frissek és szuverének is Keita szerzeményei. A társaság fantasztikus, vele tartott Kante Manfila, Djelly Moussa Kouyaté, Mama Sissoko, Toumani Diabate és Hadja Kouyaté, Keita hangja szokás szerint kinyilatkoztatás erejű, szóval ezzel a koronggal nem nagyon lehet ráfaragni: a balladák és a táncdalok, a légies szárnyalások és a hátborzongató mélyfúrások hívei egyaránt megkapják a magukét. (Universal, 2005, Megjelent: Magyar Narancs)