A Romengo a Folk utcával visszatért a főcsapásra, miután Lakatos Mónika hallgatókat sorjázó lemezét lekísérte néhány éve, és új utakra is engedte a Cigány Hangokkal, most újfent a Romengo klasszikus, ám minden ízében felfrissített oláh-cigány zenéjének örülhetünk. Van itt pörgés, lélek-mély hallgató, édes-bús dallamok, leheletfinom ívben hajlított tempók, erdélyi zsidó népdalfeldolgozás, valamint formai vonatkozásaiban is hasonlóan tudatos: a hangszerelések az adott dal karaktereihez igazodnak, így újra megerősíthetjük, hogy a Romengo vitathatatlanul zsinórmérték a hazai cigányzenében. De amiért a legszerethetőbbek számomra: árad belőlük a feltétlen odaadás és a saját világukkal való harmonikus együttélés öröme. És pont ettől válik művészi szintűvé, hogy egyszerre lát és láttat.