Ezzel a lemezzel egy nápolyi énekes és egy pugliai együttes közös „otthonába” látogathatunk el, mely maga a mediterráneum. Volt már ilyen a világzenében, gondoljunk csak a szaloniki Savina Yannatoura, aki egy istennő, ugye... De ezekről az urakról a kutya sem hallott még, legfeljebb ott az olasz csizma sarkán került a terítékük az asztalra. Pedig rendkívüli fogás. Kimondottan finoman, szordínósan adagolva – szolid buzukival, lanttal, gitárral és harmonikával, szín akusztikusan. És hát fantasztikus hang Raizé: egyszerre nyers és szívszaggató érzésekkel teli. Lényegében egyre megy, hogy nápolyi, spanyol, portugál, görög, arab vagy zsidó muzsikát játszanak-e, ugyanazzal a hitelességgel és hangoltsággal teszik. Rettenetesen sok meló lehet abban, hogy ilyen könnyedén közös hangra találjon ennyi befolyás – fado, flamenco, rumba, szefárd és így tovább –, ráadásul az ilyesmi nem szokott sokat hozni a konyhára, de én már nagyon várom a repetát. (Arealive/EDEL, 2012, Megjelent: Magyar Narancs)