Mivel nem lehet meglenni némi avantgárdabb kamarapop nélkül, most ezt a szerepet a felettébb szórakoztató és minimalizmusa ellenére sűrű zeneiséget hordozó, Puuluup nevű észt duóra oszthatjuk ki. Hogy milyen jól járunk velük, ahhoz már annyi is elég, hogy néhány stichnyi finoman odapöckölt elektronikus effektezésen (azaz loopoláson) és egymásra rímeltetett éneklésen kívül mindkét tag a talharpa (vagy: hiiu kannel) nevű kézre álló kis farokszőr hárfát húzza-vonja, hogy az egészből végül, minden ellenkezőnek tűnő érv dacára, kikeveredjen az utóbbi idők egyik legelszálltabb akusztikus etno dream-popja. „ Az ihletet gyakran merítjük a vormsi leikekből, a finn jouhikko repertoárból, a száhel bluesból, a csasztuskákból és a világ zenei hagyományainak egyéb elemeiből. Hasonlóan fontosak mindenféle véletlenszerű inspirációs források is: váratlan részletek lengyel tévésorozatokból, a régi észt punk, és a Vormsi-szigeti édeskenyér.”