Ennek a zenekarnak a története akkor kezdődött, amikor a Gotan Projecté megszakadt, a 2010-es évek elején. És ugyancsak Párizsban, ahol a francia Philippe Cohen Solal, a svájci Christoph H. Müller és az argentin Eduardo Makaroff új alapokra fektette a tangót. Annak idején áradoztunk már: a tangó drámaiságának és az elektronikus tánczenék popularitásának az egysége elképzelhetetlen volt a La Revancha del Tango című alapvetésükig. Ezzel iskolát teremtettek, és többmilliós példányszámot értek el, úgyhogy utána csak arra kellett ügyelniük, hogy a következő dobásaik (Lunatico; Tango 3.0) elkerüljék az önismétlés csapdáját.

Eddig jeles. Hanem aztán már éppen hiányozni kezdett a negyedik Gotan-album, amikor Makaroff és Müller – Solal nélkül – egy új projekttel állt elő. Bevonták Ca­therine Ringer énekesnőt (Les Rita Mitsouko), és így hármasban Plaza Francia néven debütáltak (A New Tango Songbook). De mint hamarosan kiderült, ennél az elektronikus zenei vállalkozásnál azért többre vágytak. Beszippantottak tehát egy komplett párizsi tangózenekart – hegedűkkel, bőgővel, bandoneónnal –, és a napokban immár Plaza Francia Orchestra néven jött ki az új albumuk. Ringer mellett (a zöld-foki-szigeteki) Lura és az argentin Maria Muliterno énekel, a komikus Pedro Saborido és Pancho Ibanez dumál, és szemlátomást majd kicsattannak a funkos-rockos energiától. Egyszóval, a Makaroff–Müller-párosnak megint sikerült egy jókorát lépnie, ami nem azt jelenti, hogy elfelejtették Piazzollát (Oblivión), hanem azt, hogy mi így könnyebb szívvel felejthetjük el a Gotant. (Because Music, 2018, Megjelent: Magyar Narancs)