A szentpétervári Otava Yo még nem olyan népszerű, mint a Leningrad együttes, de azért nem kell félteni. Most lemezfronton is belehúzott, filmes körökben pedig verhetetlen. Sumetskaya című nótáját 25 millióan látták, míg a Once Upon a Time on a High Hill és az Oh, Dusya my Marusya a Los Angeles-i és New York-i filmfesztiválon tarolt. Nincs mese, jók az arcok, jók a népi hangszerek, jók az állatok, jók a szénaboglyák – szóljon, aki látott már hitelesebb orosz agrárzenekart.

A baj mindössze az, hogy ami látványban azonnal lejön, az lemezen szolidabban érvényesül. Muszáj mögé vetíteni az atlétatrikót usankával, különben nincs meg az a sajátos hatás. A humorral könnyebb dolgunk van, az valahogy élből… Persze mindez egy árva kopejkát sem érne, ha az Otava Yo hangoltsága nem szippantaná olyan mélyre a hallgatót. Ha a tradicionális orosz dalokat nem szűrték volna át „Russian Beat”-nek becézett stílusukon. Ez a soványka nyelvi lelemény ugye a Balkan Beatre utal, de itt nincs semmi diszkó, ez tisztára akusztikus buli, a legjobb pillanataiban (Guelder-Rose Berries, Sumetskaya) állig rockosan. Játszanak közben vagy húszféle hangszeren, és baromi jól énekelnek mind; szóval én végül is emelem kalapom. Koncerten elragadóbb, de ez a dobásuk lemezjátszón is igazán szerethető. (ARC Music, 2019, Megjelent: Magyar Narancs)