Mauritániában több mint közismert, a nemzetközi piacon azonban csak most mérette meg magát Noura Mint Seymali, és élből az európai világzenei rádióslista élére került. Ráadásul ahhoz sem kell elrugaszkodott fantázia, hogy az év egyik legnagyobb szenzációját gyanítsuk az albumában. Ez persze el is várható a családjában… Édesapja, Seymali Ould Ahmed Vali a mauritániai himnusz szerzője, mostohaanyja, Dimi Mint Abba a világon a legismertebb mauritániai énekesnő – az ő zenekaruk vokalistájaként indult Noura pályafutása is, tinédzserként, a Nyugatot járva. Hogy mi minden ragadt rá a tapasztalatok mezején, abba most ne menjünk bele, elég a Mauritánián túli zenék befolyását kiemelni Jimi Hendrixtől James Brownon át a Burning Spearig. Ahogy mondta is a The Quiteusnak adott interjújában, ők mind játszanak a zenekarában…

Tzenninek a mór griók zenéjére forgó-kerengő táncot nevezik, de metaforája ez minden egyetemes körforgásnak: ahogy a Föld kerülgeti a Napot, ahogy a fény és a sötétség, vagy ahogy az apály és a dagály váltogatja egymást, és ahogy a hagyományból megújulás, abból pedig újabb hagyomány fakad. Ez a „kettősség” szinte minden momentumban tetten érhető Noura lemezén: egyrészt kezdetleges mauritániai, másrészt a legmodernebb amerikai stúdióban vették fel, darabjaik részben tradicionálisak, részben a sajátjaik, ami pedig a hangszerelésüket illeti, abban épp olyan súlyt kaptak az archaikus pengetős hangszerek (a ngoni formájú tidinite és a kora alakú ardine), mint a sivatagi bluest meghódító elektromos gitár és a rockos alapot szolgáltató basszus-dob páros. De azért van valami, ami mentes bármiféle hullámzástól vagy ciklikusságtól: a színvonal.

Hiszen ez a Tzenni, úgy ahogy van, végig lenyűgöző. Találóan jegyezte meg róla a Songlines magazin: „kitűnő példa arra, ahogy a gyökerek berobbannak a XXI. századba”. Persze Noura hangja és éneke eleve kozmikus erejű, de ahogy felkavarja a sivatagot, azért komoly felelősséggel tartoznak a társai is (a gitáros Jeiche Ould Chighaly, a basszer Ousmane Touré és a dobos Matthew C. Tinari). Új hangot ütöttek meg a Szaharában, és mély nyomot hagytak, követendőt. (Glitterbeat Records, 2014, Megjelent: Magyar Narancs)