Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Noura Mint Seymali: Tzenni

Mauritániában több mint közismert, a nemzetközi piacon azonban csak most mérette meg magát Noura Mint Seymali, és élből az európai világzenei rádióslista élére került. Ráadásul ahhoz sem kell elrugaszkodott fantázia, hogy az év egyik legnagyobb szenzációját gyanítsuk az albumában. Ez persze el is várható a családjában… Édesapja, Seymali Ould Ahmed Vali a mauritániai himnusz szerzője, mostohaanyja, Dimi Mint Abba a világon a legismertebb mauritániai énekesnő – az ő zenekaruk vokalistájaként indult Noura pályafutása is, tinédzserként, a Nyugatot járva. Hogy mi minden ragadt rá a tapasztalatok mezején, abba most ne menjünk bele, elég a Mauritánián túli zenék befolyását kiemelni Jimi Hendrixtől James Brownon át a Burning Spearig. Ahogy mondta is a The Quiteusnak adott interjújában, ők mind játszanak a zenekarában…

Tzenninek a mór griók zenéjére forgó-kerengő táncot nevezik, de metaforája ez minden egyetemes körforgásnak: ahogy a Föld kerülgeti a Napot, ahogy a fény és a sötétség, vagy ahogy az apály és a dagály váltogatja egymást, és ahogy a hagyományból megújulás, abból pedig újabb hagyomány fakad. Ez a „kettősség” szinte minden momentumban tetten érhető Noura lemezén: egyrészt kezdetleges mauritániai, másrészt a legmodernebb amerikai stúdióban vették fel, darabjaik részben tradicionálisak, részben a sajátjaik, ami pedig a hangszerelésüket illeti, abban épp olyan súlyt kaptak az archaikus pengetős hangszerek (a ngoni formájú tidinite és a kora alakú ardine), mint a sivatagi bluest meghódító elektromos gitár és a rockos alapot szolgáltató basszus-dob páros. De azért van valami, ami mentes bármiféle hullámzástól vagy ciklikusságtól: a színvonal.

Hiszen ez a Tzenni, úgy ahogy van, végig lenyűgöző. Találóan jegyezte meg róla a Songlines magazin: „kitűnő példa arra, ahogy a gyökerek berobbannak a XXI. századba”. Persze Noura hangja és éneke eleve kozmikus erejű, de ahogy felkavarja a sivatagot, azért komoly felelősséggel tartoznak a társai is (a gitáros Jeiche Ould Chighaly, a basszer Ousmane Touré és a dobos Matthew C. Tinari). Új hangot ütöttek meg a Szaharában, és mély nyomot hagytak, követendőt. (Glitterbeat Records, 2014, Megjelent: Magyar Narancs)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2024
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram