A kanadai Wright tesók (a basszgitáros Rob és a dobos John) alapították még '79-ben a NoMeansNoo-t, afféle minimalista punk bandaként, majd '83-ban beszállt Andy Kerr gitáros, és azután pár évvel az én szívemet is elrabolták ezzel a zseniálisan felépített, zakkant váltásokkal, de törhetetlen lendülettel húzó hardcore-punkkal, amihez még jó szövegeket is írtak. Láttam őket többször élőben, de s

A kanadai Wright tesók (a basszgitáros Rob és a dobos John) alapították még '79-ben a NoMeansNo-t, afféle minimalista punk bandaként. Majd '83-ban beszállt Andy Kerr gitáros, és aztán pár évvel később az én szívemet is elrabolták ezzel a zseniálisan felépített, zakkant váltásokkal, de törhetetlen lendülettel húzó hardcore-punkkal, amihez még jó szövegeket is írtak. Láttam őket többször élőben, de sosem elégszer, mert bár a lemezeiket is ronggyá hallgattam, a NoMeansNo minden gesztusával, azaz saját létével bizonyítja az élőzene máshoz nem fogható erejét. Andy egyébként kiszállt "92-ben (Hollandiában telepedett le, miután a szíve ottmaradt egy szerelembe esés következtében), és bár az új gitáros is beillett a Wright tesók mellé, de nincs mese, örökre Andy marad számomra a NoMeansNo igazi gitárosa. (A banda egyébként 2016-ban jelentette be nyugdíjba vonulását.)

Közmegegyezés a netes punk fórumokon, hogy a világhálón található legjobb punk show a Bad Brains 1982-es CBGB-s koncertfelvétele, és van is ebben valami, de azért nem írhatom alá mégsem, mert szintén látható a NoMeansNo 1990-es klasszikus koncertlemezéről, a Live and Cuddlyről is az alábbi nyolc perc. Ahogy ezt a két egybekötött számot eltolják (egyébként a Wrong című stúdiólemezen is ugyanebben a sorrendben szerepelnek), az nagyszerűen illusztrálja, miért is érdemes valódi rockandroll koncertekre járni. Igaz, nem akármire…