Vágom, hogy sok korábbi Nick Cave-fannek is csípi a szemét az ilyen pátoszos muzsika. Nekem ugyan pont másként csípte még 2019-ben, amikor Cave Ghosteen albuma megjelent: úgy zokogtam, hogy a második dalnál (Bright Horses) már félre kellett állnom az autóval. A harmadiknál már ordítva bömböltem (Waiting for You), pedig akkor már hat éve elment a fiam, s túl voltam ezernyi terápián.
Nicknek 2015-ben halt meg a tinédzser fia, aztán most májusban egy másik, már férfikorban lévő gyermeke hagyta itt.
Hol a Bad Seeds? Különben is, Ellis inkább gitározzon. Aztán mi végre ez a nyálas világzene? Így vélik érteni számosan, hogy miért nem fért rá a szám valamelyik utóbbi nagylemezére. (Csak a tavalyi b-oldalas gyűjteményen kapott helyet, utolsó számként.)
Nicknek a tutit bemondókkal ellentétben nem világos pár dolog, még mindig nem, meg is énekli a dalban. S én vele értetlenkedek, noha válaszok garmadája hever sokszor előttem.
Ő mindenesetre példásan teszi az egyetlen dolgot, amit szerinte tehet: megy tovább bele.