A brazil és görök felmenőkkel bíró Naima Bock Angliában született, gyerekkorát Brazíliában töltötte, majd visszatért Londonba, ahol hat évet lehúzott a Goat Girl nevű post-punk zenekarban. Aztán most a Sub Pop gondozásában, Joel Burton producerrel megcsinálta debütáló albumát, amely az év egyik legérdekesebb folklemeze.
Szóval Bocknak bőven megvolt a punk és a bossa nova (lásd a lemezt záró feldolgozást), apja révén rengeteg régi angol folkot hallgatott, egy majd hat perces instrumentális szám a jazz szeretetéről árulkodik, s nem közvetlen zenei háttérként megemlíteném még, hogy többször végigjárta az El Caminót.
Furmányos, fanyar, derekasan depressziós és egyben reményt keltő szövegeihez, valamint transzcendens dallamaihoz Burton mesteri hangszerelői irányításával úgy 30 zenész csatlakozott felváltva a lemezfelvétel során.
Új szerelem, kétség kívül.

Két kritika a Stereogumban és a Pitchforkban.