Mivel évtizedek óta odavagyok a lebegősre, de érzés-nehézre hangszerelt és lépésenként adagolt feltornyosulásban fürdőző pszichedelikus muzsikáért, legyen az poposabb, vagy zajosabb rock, ezért a napi pásztázást nem úszhatom meg. Heti felfedezés: a minneapolisi Muun Bato minden olyan elemet felvonultat, aminek a horgán fennakadok: ízes és kiterjesztett mézédes dallamok, magával cipelő folyékony groove, a korábbi évtizedekből eredeztethető pengetési technikák, amiben a rockos riffelés éppúgy benne van, mint a new wave kattogása, és nem utolsósorban giccsmentes szintiszőnyegek.

Az új lemez kezdőnótája:

Egy jól szóló live-session, hogy a zenészeket is megnézhessük:

Ehhez a dalhoz nem készült klip, de a kedvencem az új lemezről:

Na és még egy:

Aki pedig még ezt a kiadós lemezzárót is bevállalja, kaphat egy kedvező árfekvésű és hosszantartó tudatmódosulást: