Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Miquéu Montanaro és Orbán Bori: Ma Chanson

2021.11.23.

Miquéu Montanaro és Orbán Bori lemeze, a Ma Chanson (Gryllus, 2021) valódi sanzon. Két irányból történt a fókuszbeállítás, Montanaro eleve anyanyelvi szinten tolja a klasszikus francia dalformát, azaz nemcsak technikai, de lelki szinten is avatott mestere. Ráadásul többféle zenei nyelvet elsajátított, hogy ne menjünk messzebb, zenélt a legboldogabb boldogtalanokkal is, például magyar folkzenészekkel. (Remélem, nem veszi zokon ezt az összekacsintást, de a lemezeit ismerve úgy tekintek rá, mint egy távolba szakadt rokonra.) Nem is furcsa tehát, hogy a 2019-es budakalászi francia napokon egyből kiszúrta a zongorista kísérőjével szintén ott koncertező Orbán Bori énekesnőt, aki Édith Piaf-estjeivel szerzett már némi hírnevet magának korábban a hazai színpadokon. Ez felütésnek rendben van, de ha simán csak megfelelő hangja lenne ehhez a bátor lépéshez, ami a másfajta kulturális közegben való aktív megnyilvánuláshoz elengedhetetlen, akkor nem biztos, hogy lenne miről beszélnünk, Bori viszont bír azzal a sokat emlegetett plusszal, valamiféle mélyebb rétegekből felfakadó és magasságokig felhallatszó lelki minőséggel, amitől, hogy bucskázzunk is egyet, életre kel a sanzon kötelező szomorkássága is. Most komolyan, hogyan magyarázható az meg kézzelfogható józansággal, hogy egy alig huszonéves ifjú ilyen tapasztaltan tudjon egyszerre gyönyört és bársonyos kínt csepegtetni a hallgató szívébe? Talán az ilyen emberre mondják, hogy öreg lélek. De nyugalom, nem lihegem túl, a történet szinte hétköznapi: Bori mesélt Montanarónak gyermekkoráról, megéléseiről, művész családjáról, aki aztán mindezt zenébe és szövegekbe foglalta. A végeredményt hallva ez akárhogyan is, de hézagmentesen harmonizál Bori világával, így a profán logikának ellentmondva beljebb vagyunk néhány nagyszerű mágikus pillanattal. De a hangszerelést se felejtsük ki: sosem tolakodó akusztikájú, finoman érintkező kapcsolódások szövedéke az egész, néha kissé odébb is tolódunk a klasszikus francia sanzontól. A Mélangés például valamiféle afro-ambientté gyúródott, és a lemez sokadik meghallgatásakor is még csak ott tartok, mint az elején: várom, hogy mi történik. Műfaji remeklés.

(További muzsikosok: Maya Tris Krakatau: zongora, Dédé Doran: bőgő, Fabien Mornet: gitárok, Baltazar Montanaro: bariton hegedű.)

Rácz Mihály

Évtizedek a zeneiparban. Még a gyerekkort se számíthatjuk le ebből: nem elég, hogy idejekorán rejtett kincsek után kutattam a homályzónában, de el is gondoltam a magasabb és mélyebb vonatkozásokat, amiket gyakran meg is fogalmaztam. Tinédzserként már nem csupán a magam számára, így lettem zenei újságíró. Később kiadóknál és lemezterjesztőknél is melóztam, többek közt kiadványmenedzserként. Közben saját underground zenei fanzint szerkesztettem, körülbelül ezeregyszáz rádióműsort raktam össze, valamint koncerteket és tehetségkutatót szerveztem.
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2023
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram