Volt már egy japán banda, a Tokyo Cuban Boys, mely latin zenékkel hódított, és az első lemezét 1958-ban Echoes of Japan címmel jelentette meg. Így akár főhajtásnak is tekinthetjük a Minyo Crusaders (azonos című) debütálását, de ettől ez még egy minden porcikájában eredeti album. Az történt, hogy a jazzénekes Freddie Tsukamoto rákattant a tradicionális japán „min’yö” dalokra, melyeket egykor a halászok, a bányászok és a szumósok énekeltek. Sikerült velük megvadítania a gitáros Tanaka Kacumit, és rögvest eldöntötték, hogy rászerveznek egy zenekart. És mivel Tokióban ezerrel pörög a világzenei színtér, sitty-sutty összeállt a csapat, amely most már a rangos Mais Um kiadó istállójába tartozik.
A helyzet az, hogy én még nem hallottam ilyen élvezetes japán zenét. Úgy japán, hogy közben cumbia, salsa, bolero, afrobeat és funky, nem beszélve az Ellington-féle Caravanról. Freddie mellett még vagy hárman énekelnek japánul, és alighanem pont úgy, ahogy egy megrögzött „min’yö” énekestől elvárható, miközben elképesztő intenzitással hömpölyög a latin és afro tánczene, bivaly fúvósokkal, ütősökkel, basszussal. Ahány szám, annyi komoly poén, és amennyire múlt idő, annyira vegytiszta frissesség. Tökéletes tánczene, globálisan és hangsúlyos helyi értékkel. (Mais Um, 2019, forrás: Magyar Narancs)