Oké, egy ilyen sztorit nehéz elhinni, de a következő történt. Litvániában egyidejűleg turnézott Mighty Mo Rodgers amerikai bluesénekes és Baba Sissoko, aki énekesként, beszélő dobosként és ngonisként az egyik legkeresettebb mali zenész, akiről sokat mesélhetne a vele dolgozó Salif Keita, Rokia Traoré, Ry Cooder, Habib Koité, Dee Dee Bridgewater. Persze Rodgers sem piskóta: ő a blues és a soul összeboronálásával tűnt ki. Nos, Babának épp volt egy szabad estéje, így örömmel vette, hogy a koncertszervező Jay Švarplys meghívta Rodgers bulijára, sőt még az öltözőjébe is bejutott. Verbálisan csak módjával kommunikáltak, mert Rodgers franciául nem beszél, Baba pedig angolul, mégis megtalálták a közös hangot, Baba pedig felvetette: mi lenne, ha beszállna…

Hát így. Már csak egy szabad stúdiót kellett találniuk, hogy a következő napokban felvehessék a Griot Bluest.

Különösebb agyalásra nem volt sem módjuk, sem szükségük. Egy strófa neked, egy strófa nekem – és közben hagyjuk, hogy egymásba folyjon a Niger és a Mississippi. Az is csak a felvétel után derült ki számukra, hogy lényegében ugyanarról énekeltek mindketten. A hazatérésről. Mint a mesében. Olyan zsigeri letisztultsággal, mintha együtt utaztak volna húsz éve. Elkerülve minden csapdát, frázist, erőlködést. Egy szédítő reggae-vel indítottak, aztán átadták magukat annak a sodrásnak, aminek a mélyén összeért, ami összetartozik: a delta és a griot blues. Hihetetlenül… (One Root Music, 2017, Megjelent: Magyar Narancs)