Az észak-spanyolországi Galícia a dudások hazája. Az ismertebbek közül Carlos Núñez említhető, erős kelta befolyással, de aki a pokoljárásban utazik, annak Mercedes Peón a kötelező olvasmány. Minden idők egyik legboszorkányosabb kopasz énekesnője 2000-ben készítette az első lemezét, olyan markáns hangvétellel, amibe aztán bűn lett volna belenyúlni. Hogy mondjam… Úgy csavarta maga köré a dudás- és ütőshagyományt, hogy közben a gitároknak és az elektronikának is bőven jusson hely, hogy összeforrjanak szépen. A harmadik albuma, ez a Sihá is olyan. És olyan jó. Galíciai népzene plusz Peón plusz rock plusz techno, de nem ám kínosan-divatosan összekalapálva, hanem zsigerből, mintha azon az égtájon mindig is ezt művelték volna. Nagy varázslat, csak úgy robban. Kár, hogy nem játsszák a rádiók. Peón az a csillag, aki nem sztár. (Trompo, 2007), Megjelent: Magyar Narancs)