Matt Sweeny & Bonnie 'Prince' Billy: Superwolves
A dalnok Bonnie 'Prince' Billy és a gitáros Matt Sweeny alkotta amerikai duó legutóbb 2005-ben adott ki közös nagylemezt Superwolfe címmel. Az indie szcéna eléggé felkapta az albumot, akkoriban BPB, - alias Will Oldham -, már alapból jelentős hírnévnek örvendett saját munkái révén, ám Sweeney-vel kvázi duálpárként találtak egymásra, s az addig megszokott akusztikusnál egy sokkal rockosabb hangzásra. (Lásd még a szintén 2005-ös Summer in the Southeast koncertalbumot.)
Emlékszem mennyire bosszantott, hogy lecsúsztam a bécsi koncertjükről, azonnal elkapkodták a jegyeket. Aztán még jobban fájt, amikor rá pár hétre egy amszterdami lemezboltos arról áradozott, hogy élete egyik legjobb koncertje volt az ottani túrnéállomás.
Bonnie 'Prince' Billy 22 éve velem van, lassan mint egy holtig tartó házasságban, annak minden szélsőségével. Megesik így, hogy néha elhessegetném a francba, mégis folyton itt találom, itt bent, legbelül, annál is beljebb, gyakran húsznál is több kivételes dallal évente. Elég végeláthatalannak tűnik a kedvenc-listám a műfajban, mégis minden más singer-songwriternél többet hallgatom.
A fenti duóra visszatérve, az elmúlt másfél évtizedben ugyan összefutottak néha egy kislemez erejéig, de a következő teljes albumhoz idáig kellett várni. Nos, nem csupán a lemez címében lettek többen (a Superwolves ugye többes szám), az új album minden tekintetben többet nyújt elődjénél. Egyetlen nótát sem tudnék lehagyni a tizennégyből, úgy kerek egész, ahogy van.
Nálam 2021 legjobb lemezei között van.
Angolul tudók ezen linken olvashatnak egy nagyszerű, személyes vonatkozásai miatt egészen megindító review-t:
Az első lemezről még:
Szintén régebbi együttműködés eredménye ez a Feltwood Mac-feldolgozás, Spotify-on nem találtam:
Egy még ritkább felvétel, egy skót folkdal feldolgozása:
