A zsigerileg népzene-alapú hazai világzenék közül örök-toplistás kedvencem a Lili dalai (2010) című első MagyarVista lemez, ami egyébként még Mohácsy Albert muzsikus/szerző neve alatt futott, és bár a közreműködő zenészek ezt követően igazi koncertbandává értek, elszakadva eredeti szerzőjüktől ennek a kivételes felütésnek a mélységeit már nem tudták elérni – igaz, fazonigazítások után némileg más irányokat is vettek.

Mohácsy Albert egy akkortájt készült Lángolós interjúban többek közt ezt mondja az albumról: "(...) tíz év telt el az első ötletektől a lemez
megjelenéséig. Ennyi kellett neki, amíg minden összeállt úgy, ahogy szerettem volna. Mivel szívügyről van szó, az idő nem számított, az asztalfiók meg elbírta. Wittgenstein szerint amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Szerintem pedig amiről nem lehet beszélni, arról énekelni kell. Az életem egy zűrös időszaka van benne, anyukám szerint túlságosan is nyilvánvaló módon. Nem is mondanék ennél többet róla, tessék meghallgatni. Sokak szerint túl érfelvágós, másoknál viszont nagyon betalált a hangulata."