Óriási kedvenc az állítólag folyamatosan jelenben élő öreg. 2018-ban hallottam először a Mith album megjelenésekor, amelyről a How Far is Spaced-Out? sokáig szólt konstans ismétlésen, majd a 2020-as National Freedom az egyik favoritom lett. A 72 éves amerikai énekes, billentyűs, költő, képzőművész "valódi földönkívüli". Zenei pályafutása 2012-ben, kvázi már nyugdíjasként kezdődött, ekkor debütált Just Before Music című lemezével, pártfogói ugyanis meglátták a fogatlan, flúgosnak tetsző hobóban az istenadta tehetséget.
A 27 gyerekes család hetedik fiaként megszülető Holley igazi "horrorfilmben" nevelkedett: egy burleszktáncos társulattal való vándorlása során 4 évesen eladták egy üveg viszkiért, nevelőapja folyton verte, majd egyik szökésekor a kisgyereket elütötte egy autó. Több háztömbnyit vonszolta a kocsi, ennek folyományaként hivatalosan agyhalottnak nyilvánították, három hónapot töltött kómában. Felépülését és további menekülései kísérleteit (kocsilopás) követően az egyik legsúlyosabb alabamai büntetőiskolába zárták, az intézményt simán földi pokolként aposztrofálták akkortájt, az új lemez Mount Megis című száma konkrétan megénekli az ott átélt abúzálást. A gyapotültetvényen minden nap elverték olajban áztatott kötélostorral, egyik szökési kísérlete után pedig 11 évesen 50 korbácsütésre ítélték: ájulásig agyalták, majd nyílt sebeivel három hónapra kitették egy kőrakásra, amelyen négykézláb vánszorgott napi egy darab kenyérrel és kevéske vízzel. (Ebben az interjúban mesél minderről.)
"Szobrászkarrierje" meg úgy kezdődött, hogy testvérének két kisgyermeke tűzhalálban életét vesztette, a családnak nem volt pénze sírkőre, így Holley szedett-vedett dolgokból eszkábált síremléket. Azt mondja, a művészet mentette meg az öngyilkosságtól.
Az új album sajtóanyagában írják, hogy ha egybegyúrjuk Brian Eno ambientjét, Laurie Anderson "meditációját", Gil Scott-Heron soulját, John Lurie jazzét és Sun Ra afrofuturizmusát, akkor Holley muzsikájához jutunk. Nos, valamelyest talán...
Közreműködők illusztris névsorát látjuk a lemezen: Moor Mother (két számban is), Jeff Parker, Justin Vernon (Bon Iver), Michael Stipe (R.E.M.), Sharon Van Etten, Rokia Koné, s a sztárproducer Jacknife Lee (The Cure, R.E.M., Modest Mouse) személye is jelzi, hogy az eddigi legpopulárisabb Holley-lemez született meg. Nem mintha annyira hiányozna a sűrű disszonancia, viszont a felhígítás néhol már kommersz-közelire sikeredett. Kiherélni azért így sem sikerült a produkciót, akad itt bőven kozmikus gyönyörűség.

Pár korábbi videó: