Az Adrian Sherwood vezette On-U Sound kiadó köré szerveződött dub-reggae zenészkollektívából is kiemelkedik a főleg Skip McDonald gitároshoz köthető Little Axe zenekar. Ez így persze erősen szubjektív dolog, amivel önmagában semmi baj, de azért picit részletezném. Valamikor a nyolcvanas évek első felében, amikor Sherwood a jamaikai lemezimport cégéből kinőve létrehívta kiadóját, és már kezdett kialakulni az a speciális dub-megszólalás – és ami már abban az évtizedben popkult jelenséggé vált -, szüksége volt még funkot játszó muzsikusokra, így áthívta Amerikából a Sugarhill Records házi zenészei közül a Skip vezette triót, amiben rajta kívül Doug Wimbish basszista és Keith LeBlanc dobos muzsikált. Londonban aztán Sherwood hangmérnöki zsenijével megtoldva beindították a Tackhead zenekart, ami funk-dub-indusztriál kevercsével sok későbbi bandának is löketet adott. A három muzsikus már az első közös években részt vett sok On-U Sound projektben, egylemezes alkalmiaktól kezdve olyan zenekarok albumaiba és élő show-iba bedolgozva, mint az African Headcharge és a Dub Syndicate.
Mivel Skip McDonald nagy blues rajongó (blues-gitáros apjától is sokat tanult), a kilencvenes évek elején Sherwood előállt azzal az ötlettel, hogy csináljanak valami újat, amibe Skip hozza a blues témák javát, ő meg adja hozzá a legjobb dub-alapokat. Először szólólemezben gondolkodtak, de aztán Little Axe néven inkább zenekarrá formálták a régi zenésztársak bevonásával. A The Wolf That House Built című 94-es debütálás természetesen máig meghaladhatatlan, fel is címkézte gyorsan a szaksajtó: „XXI. századi blues”. Ezután jobbnál jobb albumok és turnék következtek, de a legízesebb élő felállás a 96-os, Slow Fuse című második album körül állt össze, és ezt volt szerencsém Bécsben élőben is látni egy feledhetetlen klubkoncerten. Ebből az érából készült néhány stúdiósession videóval, ezeket vesszük most sorba.
Skip McDonald egyedül zenélte fel az egész One Man - One Night című 2016-os Little Axe lemezt:
Bónuszként a címadó dal a 2017-ben kijött, eddigi utolsó Little Axe albumról:
…és ha már a Tackhead is szóba került:
A klasszikus első lemez:
És a második: