A francia szaxofonos saját zenekarának előző, "asztrális-heavy groove-os" jazzlemezét (Love is Everywhere, 2020) már meleg szívvel ajánlottuk, s bizony az új Édesvízi Tigris-album is meglehetősen tetszetős. Már amennyiben ha valaki odavan "a naprendszer külső határáig nyúló, filmszerű űrkirándulásokért", illetve "a lélek belső, zenei kalandozásaiért".
Nos, bár a fenti promóciós hívószókról nekem inkább Bardainne egyéb, ezen a honlapon is méltatott, sűrűbb formációi jutnak eszembe (Supersonic, Drôles de Dames), de a lebegős-úszós hangulat azért stimmel ezen a Naphimnusz című opuszon.
A fő csapás továbbra is az érzelmes, meleg tónusú soul- és funky-jazz, a témákat kapásból fütyülhetjük, két számban még vendégénekesek is poposítják az összképet, szóval egyrészt tömény nosztalgia az egész lemez, magán hordozva megannyi zenei behatást a múltból, másrészt számomra kisebb csodaszámba megy, hogy az egészen a smooth jazz határáig merészkedő album mégsem válik érzelgős, tömény ragaccsá.
Édesnek persze ettől még édes, de maradjunk annyiban, hogy amint a CD-kiadó Heavenly Sweetness neve is mutatja, ez maga a szirupos mennyei manna.