Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Kobo Town: Jumbie In The Jukebox

Drew Gonsalvesnek eszébe se jutott a calypso, amíg Trinidadban lakott. Sőt effektíve a heavy metal izgatta. Csak miután a családja Kanadába költözött, akkor kezdte piszkálni a nosztalgia. Úgyhogy bújni kezdte a könyveket, meg bevette magát a használt lemezekre szakosodott boltokba, míg meg nem szállta a calypso szelleme. (Na és a Jumbie, aki minden titok „megtestesítője” a trinidadi folklórban, de ebbe most nem mennék bele.)

 Szóval, ott tartottunk, hogy a calypso. A calypso Trinidad városi népzenéje, afrikai és európai felmenőkkel. A XIX. század végén már jól ismerték, de inkább a kilencszázharmincas évekre esett a fénykora, a könnyed táncok és a súlyos társadalmi kérdések – jellegzetesen ellentmondásos – műfajaként. Egy magára valamit is adó calypsoénekes éppúgy mindent tudott Trinidadról, ahogy, mondjuk, mindent tudott Maliról egy grió. A század második felében soullal, rappel, raggával és másokkal fuzionálva boldogult, de arra nem emlékszem, hogy bármely előadója olyan viharos visszhangot keltsen, mint most Drew Gonsalves – illetve az ő Kobo Town nevű zenekara – a második albumával. Még csak öt hónap telt el az évből, de számos orgánum már az év albumaként emlegeti ezt a Jumbie-t, szóval komoly varázslattal van dolgunk. Látszólag semmi „rendkívüli”: egy újabb fúziós album calypsóval, reggae-vel, hiphoppal, rezesekkel, rockkal. Csak hát közben leesik az áll, mert ezt így nem hozta össze senki: hogy egyszerre legyen nosztalgikus és előremutató, üdítő és gagyimentes, érzékeny és jó dumájú, laza és költői. Vagyis úgy, hogy tele legyen baromi jó számokkal. (Stonetree Records/Cumbancha, A cikk a Magyar Narancsban jelent meg 2013-ban)

Marton László Távolodó

Az én koromban (65) már ajánlatos a múlt idő. Ha visszagondolok, egész életemben csak mutogattam. Lemezeket, együtteseket, és rajtuk keresztül magam. A barátaimnak és a szerelmeimnek a szobámban. A tanítványaimnak az iskolában. Aztán tágult a kör. Mutogattam fűnek-fának újságban (Magyar Narancs), a Sziget Fesztiválon, lemezeket és filmeket szerkesztve, és hétről hétre a világzenei rádióműsoraimban. Nincs ezen mit mérlegelni. A mutogatós bácsi – maradjunk ennyiben…
Megosztás

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 
Kapcsolati űrlap (#1)

© Check&Choice 2021 - 
2023
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram