JÜ: III
Sosem tudni, honnan érkezik a váratlan segítség, most például Halmos Andris, a Jü dobosa küldte át a zenekaruk új albumát, és meg is van a pénteki vérátömlesztés. Zenéjük saját bevallásuk szerint, amivel eszem ágában sincs vitába szállni: zaj- és progrock, free jazz és ambient kevercse kelet-európai ritmusokkal, némi folkkal és délkelet-ázsiai befolyásokkal. Ez tehát mind igaz, engem viszont az kavart fel üdvözítő szintre, hogy ifjúkorom zenei/kulturális hatásainak jó részét is beleforgatták, mintha rám is gondoltak volna: a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundját meghatározó New-yorki no wave, és a Recommended Records robbantott bandái szóltak ilyen fergeteges erővel, de a Victims Family, NoMeansNo és Hüsker Dü féle komplex/disszonáns HC is bejátszik. Ami még igazán érdekessé teszi, hogy kiművelt, profi zenészek csinálják, és ez mégsem kötötte meg a kezüket a tobzódásban, simán össze lehet tehát egyeztetni a szabad szárnyalást a matekpontos fegyelmezettséggel. Összegezve: a simulékony poptól és folktól igen messze járunk, így inkább feketeöves ínyenceknek való, de ők aztán ki ne hagyják.
Spotify:
Bandcamp:
