Nyolcperces, kissé experimentális neo-soul ballada a közelmúltban megjelent John Grant lemezről (Boy From Michigan). Az egykori The Czars-vezér 2010-ig hat lemezt jelentetett meg amerikai alterock zenekarával, azóta rangos szakmai elismerésekben bővelkedő szólókarriert folytat reykjavíki rezidenciával, ez a mostani sorrendben a hatodik saját wierdo-pop albuma.
Az új Grant-számok hallgatása közben egyszer frankón Elton John ugrott be, hogy vajon mennyire érezné az idők szelét, ha hirtelen megifjodna. Aztán tessék, a The Guardian egyik nyári számában ott a közös interjú, az agg popikon meghívta a 10 éve haver Grantet kecójába és Gucci-pizsiben tolta neki a promót: "Beszipkáztak John ragyogó melódiái, lényeglátó szövegei, időszerű szintijátéka - egészen eredeti dalszerző. Nick Cave-re emlékeztet annyiban, hogy mindketten gyönyörűen írnak, hitelesen és szemléletesen - ott a vérük a papíron".
Szóval Elton vágja.

További dalok az új lemezről:

S egy egészen friss KEXP-anyag: