Mivel a folkos, alt-countrys, csendes-akusztikus zenék esetében angol nyelvű énekhez szoktunk, meglepő lehet az ilyesmi finnül, de megéri most ezen túllépni. Egyébként pedig a sajtóközleményben meg is indokolják ezt: "A dalok történetei, amelyek gyakran az élet fordulópontjairól és az általuk hagyott fizikai vagy mentális nyomokról szólnak, olyan erősen benne voltak Westerlund Finnország-képzeletében, hogy az anyanyelvtől eltérő bármilyen más nyelvhasználat távolságtartó stilizációnak tűnt volna.” A nyolcperces záró dal húzós-telített megszólalásával és csúcsokra törő ívével egy következő szint a folkban…