Nem kenyerem a Balkán, kissé ráuntam. De ha nagyon muszáj, hajlandó vagyok némi rugalmasságot tanúsítani, kivált a nem balkáni Balkán frontján. Itt van például a skandináv Balkán-színtér! Ha Dánia, akkor a Tako Lako, ha Finnország, akkor pedig a Jaakko Laitinen & Väärä Raha, egyenesen a jeges Lappföldről. Manapság ugyan Helsinkiben tanyáznak, de ez a legkevesebb egy olyan társaság esetében, amely testben, lélekben és zenében állandóan úton van. A zenekart alapító Jaakko amúgy a szegedi egyetemen is tanult, és mélyen magába szívta a magyar cigányzenét, még egy Ando Drom-dal feldolgozásába is belekezdett, csak nem járt sikerrel.

Na de a Balkánnal simán boldogult! Ezt a Väärä Raha tízéves fennállása alatt öt remek album és sok száz fellépés igazolja, az utóbbit „Finnország legvadabb bulizenekaraként” abszolválva. Mondjuk, a vér nem folyik, de nincs apelláta, erre a bandára könyörtelenül táncolni kell.

Ami pedig a méltó talpalávalót illeti, azon a balkáni és az orosz cigányzenék mellett közel-keleti, jiddis és latin befolyás is tetten érhető, nem beszélve a foxtrottra hajazó helybéli humppáról. Jaakko ízes finn énekét tetézve a trombita szárnyalása emelhető ki, de ne bajlódjunk a részletekkel: úgy, ahogy van, igazán komolyan mulatságos az album. És viszont. (Playground Records, 2020, Megjelent: Magyar Narancs)