Zimbabwe nemzeti hangszere, a mbira illegalitásba kényszerült a gyarmati időkben, de most reneszánsza van. Hagyományosan csak férfiak játszhattak rajta, de ez ugyancsak a múlté, különben hogyan is adhatták volna Stella Chiweshének „a mbira királynője” címet. Stella rangjában az is döntő szempont lehetett, hogy példásan kombinálta a nyugati könnyűzene hangszereivel – jó példát mutatva többek közt Hope Masike számára.

Masikét „a mbira hercegnőjeként” tartják számon, és ő most a csúcs, kétségtelenül. De neki sem volt könnyű, 26 évesen például azzal szembesült, hogy minden szándék dacára nem ment férjhez, de még csak pasija sem volt. Holott az édesanyja ilyenkor már zsinórban szülte kilenc gyermekét. Szegényt sandán méregették az ismerősei, még szerencse, hogy megúszta a jól bevált ördög­űzés nélkül. És ez nem vicc, és nem is rendkívüli azon az égtájon. Erre utal a cím. Ha egy fiatal nő képezni akarja magát – és ne adj isten, izgatják az emberi jogok is –, számíthat arra, hogy ördögűzésnek veti alá a társadalom.

A súlyos tematika ugyanakkor kimondottan könnyed afropoppal társul az albumon. Masike ragyogó adottságokkal bír: a hangja hátborzongatóan érzéki, és éppolyan meggyőzőek a saját számai, mint a feldolgozásai. Afrikai zenésztársai mellett komoly szerepet kapott a svéd Erik Nylender, aki afféle jolly jokerként orgonál, dobol és programoz, arról is gondoskodva, hogy együtt hassanak a helyi és a globális tánczenék értékei. Idenga és Zunde című számuk az év legvonzóbb afrikai felvételei közé tartozik, de a többinek is dicséretesen jellegzetes hangvétele van. (Riverboat Records, 2019, Megjelent: Magyar Narancs)