Funkos színezetű, intim szinti-folk (The Guardian); érzelgősen személyes, néhol politikai avant-pop (Bandcamp); higgadt, de kifinomult hangszerelésű lankadt diszkó (Allmusic); komfortos melegségű, pezsgő pop, a remény jelzőfénye (Beats Per Minute), lehet válogatni a jellemzések között, bár egyszerre is ér mind az ecuadori felmenőkkel bíró, Amerikában felnőtt Roberto Carlos Lange új albumára.
Első lemezének megjelenése után (This is How You Smile, 2019) találkoztam egy remixével, barátjának, Devendra Banhartnak remekbe szabott Love Song-ját dolgozta fel, s nem igazán értettem, hogy akkor most mit is cserélt ki, a zenét-e vagy az éneket, annyira hasonló mind a muzsikájuk, mind az orgánumuk. (Lange Young, Latin and Proud című Latinx-himnuszát pedig Banhart játssza előszeretettel a koncertjein.)
A mostani lemez a legendás-lebegős 4AD kiadónál jelent meg, az álomszerű alaphangulat tehát kapásból otthonra lelt. A dalok fele spanyolul, másik fele muris akcentussal szól angolul (there=kszer), és a közel 70 perces időtartamú 15 szám latinos-meditálós ambientje összeségében leheletnyivel elektronikusabb alapokon nyugszik korábbi megszólalásánál.
Különben meg mondhat bárki bármit, nekem olyan ez a figura, mint egy bemákolt, afroparókás Erlend Øye (Kings of Convenience) a Benny Hill-imperszonátor versenyen.

Még az előző lemezről: