Az autentikus népzenéről némileg leágazva, de a folkot vezérlőelvként megtartva olyan területre jutunk, ahol a spirituális alapvetések okán egységgé oldódnak még azok a zsánerekhez kötött zeneiségek is, amiket pedig meg tudnánk nevezni, ha számítana egyáltalán a szétszálazásuk, ám a lényeg röviden ennyi: a Gryllus Dániel -féle Pál apostol – dalok Pál levelei szerint (Gryllus, 2022) kiadvány minden szempontból ott van a legfontosabb albumok közt. Kétpólusú hozadékából mi most a zenei oldalra koncentrálunk, merthogy könyvvel együtt megjelent CD-ről van szó (amihez másik olvasat szerint pont a lemez a melléklet). A könyv muzsikusok, szakemberek, vallási kútfők írásait, interjút, magyarázatait tartalmazza Pál Apostol munkássága, múlhatatlan hatásai nyomán, ám nem csak emiatt neveztem kétpólusúnak: a zenei album maga értelemszerűen a Páli szövegek, tanítások mentén fogant, így a zenei mellett spirituális/szellemi vonatkozásai és dimenziói is hangsúlyosak. De nem valamiféle katedráról szórt szigorú tanítás zengedez, éppen ellenkezőleg: szívbe markolóan magnetikus erővel betaláló tanításokról, így egyszerre érezhetjük át a szellemi tanítások rendíthetetlen fundamentumát és a békéhez vezető út fájdalmát. Ezt a belső hatást, ami itt zenével és poémába öntve van elregélve, nem szimplán a megzenésített vers kategória.

A produkció külső története: 1991-ben jött ki az első kör, amit most már Ólemeznek hív a kiadó a könyv végi jegyzetben, és amin akkori aktív népzenészek (Éri Péter, Halmos Béla) működtek közre. Hangvételben azért hasonlított a maihoz, azaz nem klasszikus dalformák, inkább lüktetve hömpölygő folyamatzene szövődött a versek köré, és ezt a metódust megtartva kapott most vadonatúj köntöst. A gerincet persze továbbra is Gryllus Dániel (Kaláka) jellegzetes prózaéneke és citerajátéka adja, eleve ő tekinthető az egész koncepció szívének. De azért mégsem beszélhetünk szólóprodukcióról: kicsengésében a muzsika intuitív-intenzív felépítménye, egyszerre lelkesen szárnyaló és fájdalmasan megrázó volta, a népzenei jelleg karakteres, rockos-bluesos felhangokkal duzzasztva meglepő erővel képes kiragadni a normál hétköznapi tudatállapotból. Nincs mese, tényleg hardcore húzása van, és persze semmi köze hangszerelési, azaz formális rockhoz, a jelek szerint simán elérhető efféle felajzó intenzitás akusztikus hangszereléssel, többek közt citerával, szájharmonikával és tántoríthatatlan szövegmondással (eklatáns példák a Timóteushoz írt levél vagy a Tituszhoz írt levél). De éppígy nincs tétovaság a levegősebbre szőtt, tágas aurájú dalok közben sem, így már csak abban reménykedhetünk, hogy találnak még feldolgozni valót ebben a felállásban.

Gryllus Dániel muzsikus partnerei: Apáti Ádám – zongora, Bizják Gábor – kürt, Ferenczi György – szájharmonika, Szirtes Edina Mókus – brácsa, Jankó Miklós – dob, Pintér Zsolt – mandolin.