Az olasz rezesbandák nem különösebben rázták meg a világzenét, de ettől még helyi szinten nagyban virul ez a hagyomány, és tizenöt éve egy komolyabb fogás is horogra került. Annak Banda Ionica volt a neve, belefolyt Roy Paci és (a Mau Mauból) Fabio Barovero, de túl extrémnek bizonyult ahhoz, hogy a piac is ráharapjon. Ám most a leccei – Cesare Dell’Anna vezette – Girodibanda új albuma minden eddigit üt határon onnan és túl, ez ugyanis maga a tökély. Harsány, sokszínű és magával ragadó, mintha egy karnevál forgatagába keveredtünk volna. Kapkodhatjuk a fejünket, hiszen a salentói pizzica, az Adriano Celentano nagyságrendű popzene, a temetkezési vagy éppen menyegzői menetek és a munkásmozgalmi indulók befolyása egyaránt döntő, de még Muszorgszkij és Ravel is terítékre kerül. Alapból rezesen, de billentyűkben, gitárokban és vonósokban is gazdagon – elképesztő fordulatokkal, kirobbanó energiával és ellenállhatatlan életkedvvel tele. Szerintem ez most a csúcs, messze túlmutatva a csizma sarkán. (11/8 Records, 2018, Megjelent: Magyar Narancs)