A Puerto Ricó-i Gaberiel Rios még tinédzserként költözött Belgiumba, ahol a mostanival együtt már öt lemezt vett fel. Korábbi slágerét, a Goldot közel 4 millióan nézték meg a Youtube-on, az új lemez címadó dalának, a Flore-nak a klipjét, szeptember óta kétezren.
Ezen mondjuk nem csodálkozom, ha van kortárs latin zene, akkor ez lenne az. Úgy értem, majdhogynem az igazán 'contemporary' kategória, s már látom is lelki szemeimmel, hogy mindenki nyomban kattintana tovább. Kit érdekel egy gyakran hangkollázsnak tűnő, hosszú szünetekkel teletűzdelt, minimalista-elektronikus hangszerelésű, gyerekkórussal és nyamvadt autotune-nal operáló, a kutyaugatást végig kísérőhangszerként használó, jócskán kísérleti 'rádiójáték', amit a szerző egyszerűen csak "gótikus karibi lemeznek" titulál?
S bizony még akkor is elbizonytalanodhat az egyszeri Despacito-fan, ha netán felismeri azt a nyolc 60-as évekbeli latin slágert, melyeket az album feldolgozásai nyomokban tartalmaznak, illetve ha magamfajta Devendra Banhart rajongóként jutott el a La Torre című számhoz, amelyen a neves vernyákoló vendég működik közre.
Mégis, ha lehet egy kérésem a fogékonyabb hallgatóhoz, tegye fel a fejhallgatót, csukja be a szemét és hagyja, hogy végigmenjen a lemez. Nem az én dumám, de tényleg olyan, mintha a "végtelen teret lélegezném be".

A 2021 év elején megjelent lemez után most októberben jött ki a deluxe verzió, amelyen hagyományos zenekari felállással is megszólalnak a dalok, Rios tulajdonképpen a teljes albumot újra rögzítette akusztikusan. Az ehhez tartozó videók pedig az utóbbi hónapokban sorban megjelentek a Youtube-on.