Nem jellemző, hogy fehér, angol srácok pumpáljanak friss vért Nyugat-Afrikába, de hogy a Fofoulah együttes a (szabályt erősítő) kivételek közé tartozik, az tuti. Ráadásul nem is előzménytelenül, hiszen az Outhouse Ruhabiban ugyancsak a szenegáli és gambiai sabar ritmusok bűvöletében ütötték és fújták a magukét. Annak az együttesnek is a dobos Dave Smith volt a motorja, aki 2002 óta hétszer utazott tanulmány­útra Gambiába, és azóta olyan zenekarokban bizonyított, mint a Justin Adams-féle JuJu és a Robert Plant-féle Sensational Space Shifters. Szóval egy megbízható és elkötelezett csapattal van dolgunk, minimum.

2011 óta öten alkotják az alapját: Dave mellett a szaxofonos-szintis Tom Challenger, a gitáros Phil Stevenson, a basszer Johnny Brierly és az ütős Kaw Secka. Amit összeraktak, az kétségtelenül új színfoltot képez a transzatlanti mezőnyben, de aligha ütne ekkorát a lemezük, ha nem hívták volna vendégségbe Batch Gueye szenegáli, Juldeh Camara gambiai és Iness Mezel algériai énekest, Ghostpoet angol rappert és több hangszeres kollégát.

Így azonban egyik ámulatból a másikba eshetünk. Hiszen nemcsak a sabar és tama dobok ritmusa, az örvénylő transz, a féktelen imp­rovizáció és a dub ragad magával, hanem a számok változatossága is. De ha visszafogjuk magunkat, akkor sem mondhatunk mást: ez a cucc angolnak és nyugat-afrikainak, kísérletezőnek és populárisnak, tradicionálisnak és progresszívnek egyaránt példás. (Glitterbeat Records, 2014, Megjelent: Magyar Narancs)